: ) szerzők: (jó magam) Géró Nikoletta & Tóth Anett
Prológus:
Most elregélem nektek, hogy Bánk bán mit csinált,
Hogy meghalt Gertrudis és ő volt a hibás.
De ugorjunk vissza kicsit a múltba,
Nézzük mi is volt mindennek az oka.
A főterem közepén Biberach és Ottó,
Azon tanakodnak, hogy mi lenne most jó.
Hogyan is lehetne övé Melinda,
Ki régóta már Bánk az asszonya.
Közben belép a terembe Gertrúd,
Ki a hercegnek segítséget nyújt.
Királynékról tudni kell azt vala,
Hogy nem érdekli őt népének a baja.
Közli öccsével, hogy ő holnap utazik,
Más országba megy, és majd ott unatkozik.
De Ottó nem tágít, kell neki a nő,
Nem állhat útjába most a királynő.
I. felvonás:
Melinda tesói Mikhál és Simon,
A királynőt ők sem szívlelik nagyon.
Borozgatnak együtt a bánnal Peturral,
Találkozójuk van most a nagyúrral.
Belép Bánk sötét álruhában,
Felismerni nem lehet ebben a gúnyában.
Tivornya után Melinda jelszóval,
Összegyűlnek az összes lázadóval.
Bánkot kicsit szíven üti a dolog,
Melinda vajon veszélyben forog?
Tiborc a paraszt szól néhány szót,
De a bán nem érti, mert nagyon szétszórt.
Új helyszínen vagyunk, de még a palotában,
Ottó és a lovag tanácskozik bátran.
Ottó nem érti, hogy álmai asszonya,
Helyette miért Bánkot választotta.
De nem mond le a nőről, kell neki nagyon,
Izidórát hagyja, hogy hoppon maradjon.
Pár perccel később Ottó Melindának,
Egy másik szobában szívét kitárja.
Melinda a derekát nem adja be könnyen,
Ottó fűzheti, de nem jön össze úgy sem.
Bánk is hallja ezt a monológot,
De félre érti itt kicsit a dolgot.
Jön is Gertrúd a királyi asszony,
Nem hagyja, hogy ez így tovább folyjon.
Rejtelmesen pakolja csak a szavakat,
Nem érti senki, hogy mit mondogat.
Beszéde végén mindenki elmegy,
Befejeződik így ez a jelenet.
II. felvonás:
Hajnalban Peturnál gyűlik a nép,
Bánk bánban kezd tisztulni a kép.
A lázadók többsége már majdnem visszalép,
De Petur felkiált: „ Lázadjon a nép!”
Ti sem szeretnétek, hogy ez így maradjon,
Hogy egy külföldi asszony így parancsoljon.
Vessünk véget ennek az elnyomásnak,
Legyen vége már a zsarnokoskodásnak.
Bánk persze próbál csitítani,
Próbálja a népet elfolytani.
Épp mikor sikerül jön is Biberach,
S közli a bánnal a szörnyű titkokat.
Melindát uram bizony meggyalázták,
Ottó volt az, kivel együtt találták.
Bánk mint egy csődör rohan kifelé,
S otthagyván így ezzel Petur seregét.
Legördül a függöny, s nézi a publikum,
Hogy a következő szakasz miben is módosul.
III. felvonás:
Melinda és Bánk bán együtt egy szobában,
Beszélgetnek, de az úr nem hisz asszonyának.
A magyar asszony csak sírni tud,
Végül ő majdnem végleg elfut.
Melinda nem tagadja csak azt mondja magáról,
Hogy ő nem bűnös, de nem mond rosszat másról.
Izidóra belép, teljesen ki van,
Azt kérdi tőlük, hogy most mi van.
Melinda elfut, de Bánk bán nem nézi,
Csak a másik hölgyet, Izidórát kérdi.
A nagyúrt nem érdekli, kikel magából.
Izidórát kiküldi most már a szobából.
Jön újra Tiborc, tudod a paraszt,
Szájából nem hallunk mást, csak a panaszt.
Bánk tűrésre inti, azután megtekinti,
Fején a sebet, melyet még régen ő érte szerzett.
(Tiborcnak pénzt ad a markába,
A paraszt tudja, ez nem segít rajta).
Bánk fogja Somát és Tiborccal elmegy,
Mert jön már újra a meráni herceg.
Ott és Biberach most beszélnek,
De Ottó a rittert nem ereszti szélnek.
Fél a herceg, hogy Biberach tudja,
Miért került ő ebbe az országba.
A ritter végül szemrehányást tesz,
A herceg pedig egy kardot elő vesz.
Biberach menne, de Ottó nem hagyja,
Hogy tartózhassa, a kardját belemártja.
Jön is Myska a bán elviszi magához,
Hogy hozzájusson így pár infóhoz.
A következő szakasz máshol játszódik,
Siessünk gyorsan, mert hamar elúszik.
IV. felvonás:
Gertrudis az asztalánál gondolkodik,
Vajon az öccse most hova bujdosik.
Izidóra kopog, majd megáll az ajtóban,
Kiderül, hogy szerelmes volt anno Ottóba.
Gertrudis nem hisz a saját fülének,
Azt hiszi, ez csak egy csacska elmélet.
A lány persze mondja, hogy szívének ura,
Gaz, galárd csaló, és néha biz fura.
Csalódott benne, mert nem hitte volna,
Hogy szemet vet majd Melinda asszonyra.
Kikémlelte őket, s látta, hogy Biberach,
Ottónak különös porokat ad.
Egy Melindának, egy nővérednek,
Az egyik elalszik, a másik felébred.
Gertrudis felhőken, nem hisz a nőnek,
De eltűnődik azon, ez hogy történhetett?
Rájön arra, hogy drága öccse,
Elaltatta őt tegnap este.
Belép Melinda ki sírva könyörög,
De Gertrudis csak nagyban hőbörög.
Melinda elfut, Mikhál is menne,
De a királynő őt nem engedte.
Kiürült a szoba, csak a királynő benne,
Bánk bán beront, és tőrt ránt ellene.
Elküldtél távol te zsarnok királynő,
Hogy öcséd szabadon fűzhesse így nőm.
Én mint nádor, Endre helyettese,
Magyarországnak jogos örököse.
Téged királynő halálra ítéllek,
Fejezzük be itt ezt a történetet.
Ottó belép a meráni herceg,
S többé így ő már nem henceg.
Meglátja Bánkot s futásnak ered,
Nem is látva, hogy nővére szenved.
Esdekelve próbál Bánkra hatni,
Annyira, hogy tőrt próbál ragadni.
A nagyúr látva ezt a tettet,
Leszúrja így a királyi a fenséget.
Kifut az ajtón. S bejön Mikhál,
De a királynő arra halott volt már.
V.felvonás:
Az utolsó szakasz mosolyra nem fakaszt,
Mást nem hallunk ismét csak a panaszt.
Gertrudis halott, fekszik a sírban,
Sok érzés kering most a királyban.
Találgatják vajon ki volt a gyilkos,
Most a világban vajon merre futkos.
Solom állítja Petur tette,
Ő megbosszulta egy másik tettel.
Hirtelen belép Simon és Mikhál,
A király előtt mindkettő megáll.
A történéseket sorban elmondják,
Folyamatosan a királynőt oltják.
Hirtelen megjelent Bánk is a bán,
Elmondja ő, hogy Petur nem hibás.
A király elégtételt akar venni,
Próbálja Bánkot párbajra hívni.
Megékezik Myska azt mondja állj,
A királynő sajnos nem volt hibás.
Ekkor belép ismét a paraszt,
Nem hoz mást most is csak a panaszt.
Uram, uram Melinda halott,
Bánk körül a levegő mind megfagyott.
Endre a király nagyon jól tudja,
Bánkot most már életben hagyja.
Rosszabb neki, hogy felesége nincs már,
Olyan ez neki mint a halál.
A függöny legördül a rappnek vége,
Ha mosolyt látunk, tudjuk ,hogy megérte!
Függöny
